Adam Smith
klasszikus közgazdász
(1723. június 5. − 1790. július 17.)
Szakmai előmenetel:
- 1723-ban született Kirkcaldyban, apja ügyvéd, vámtisztviselő volt, Smith születése előtt hat hónappal meghalt.
- Nagyjából 14 évesen a Glasgow-i Egyetem hallgatója lett, morálfilozófiát tanult.
- 1740-ben az oxfordi Balliol College-ban folytatj filozófiai tanulmányait.
- 1746-ban visszatért Kirkcaldybe, de sokáig nem talált magának megfelelő állást.
- 1748-tól Edinburgh-ben kezdett oktatni, angol irodalomból, jogból, filozófiából és retorikából tartott előadásokat, órái népszerűek voltak a hallgatók körében.
- 1751-ben a Glasgow-i Egyetem logika professzorává nevezik ki.
- 1752-ben morálfilozóiai professzor lesz.
- 1759-ben jelenik meg Az erkölcsi érzelmek elmélete című műve.
- 1763-ban elhagyja az egyetemet, mivel egy jövedelmezőbb állást kap, Buccleugh herceg tanára lesz. Ezen idő alatt sokat utaznak, melynek során Smithnek alkalma nyílik megismerni a fiziokratizmus legnagyobb alakjait, Anne Robert Jacques Turgot-ot és Francois Quesnay-t, valamint Voltaire-t. Az utazásnak 1766-ban lesz vége.
- 1776-ban megjelenik A nemzetek gazdasága című könyve, mely nagy hatást gyakorol a közgazdaságtanra.
- 1778-ban édesnyjához költözik és vámfőtisztviselő lesz.
- 1790-ben, 67 évesen hunyt el.
Művei:
Az erkölcsi érzelmek elmélete, eredeti címe The Theory of Moral Sentiments. A mű alapgondolata, hogy a társadalmi együttélés alapját és az erkölcsöt az egymás iránt érzett szolidaritás határozza meg.
A nemzetek gazdagsága, eredeti címe: An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, rövidebben: The Wealth of Nations. A könyv nagy sikert aratott, a közgazdaságtan egy meghatározó alappillérévé vált, későbbi közgazdászok is e könyv fogalomrendszere szerint dolgozták ki elméletüket. Smith ezen könyvével tulajdonképpen megalapította a klasszikus közgazdaságtant.
A könyv szerint maga a szabad piac egy meghatározott rendez elv szerint állítja elő a megfelelő mennyiségű és kombinációjú javakat. Ezt a rendező elvet Smith a "láthatatlan kéz" metaforájával illette. Az állami beavatkozást a gazdasági életbe nem tartotta jó megoldásnak, nem bízott a politikusokban. A mű fő motívuma az emberek önérdek követése, melynek során kénytelen másoknak dolgozni, kialakítva a munkamegosztást.