Pénzmultiplikátor

Pénzmultiplikátornak nevezzük azt a hányadost, amely a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét írja le. A pénzmultiplikáció alapvetően pénzsokszorozódást jelent.
A kereskedelmi bankok pénzsokszorozása a következőképp zajlik: egy ügyfél elhelyez 1000 petákot "A" kereskedelmi banknál. Tegyük fel, hogy az adott ország jegybankja 20%-os kötelező tartalékrátát ír elő a bankrendszer számára, így az ügyfél 1000 petákja után 200 petákot kell elhelyezni a jegybanknál, mint kötelező tartalékot. "A" bank számára így marad 800 peták, amit szabadon felhasználhat. "A" bank a hitelnyújtás mellett dönt, így már a tulajdonában lesz 1000 peták készpénz és 800 peták [hitelpénz]?. A hitelnyújtáson keresztül a 800 peták átkerül "B" kereskedelmi bankba betétként. Itt szintén levonódik belőle 20% a kötelező tartalékráta miatt. Ezt követően "B" kereskedelmi banknak marad 640 peták szabad forrása, amelyet szintén hitelnyújtásra fog felhasználni. A folyamat így folytatódik tovább, a 640 peták átkerül "C" bankba, ahol a tartalék levonása után ismét kiadják hitelbe és ezáltal átkerül egy negyedik bankba. A folyamat matematikailag bármeddig folytatható, azonban a valóságban nem valószínű ennek bekövetkezése.

A pénzmultiplikáció képlettel felírva a következőképp néz ki: m = 1 / t
ahol m a multiplikátor értéke,
t a kötelező tartalékráta értéke.

Ennek megfelelően a fenti példa esetében a multiplikátor értéke 5 lesz (1 / 0,2 = 5).

A gyakorlatban a multiplikátor értékét ronthatják egyéb más tényezők, mint például a kötelezőnél nagyobb tartalékot képez a bank, vagy készpénzt ad ki vissza.
A jegybankok a kötelező tartalékráta mértékének változtatásával tudják befolyásolni a kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit.