Kameralizmus

A Németországban és Ausztriában megjelenő merkantilizmust kameralizmusnak nevezik. Nevét a kamara - kincstár szóból származtatják.

Németországban és Ausztriában a 17.-18. században a polgárság kevésbé volt fejlett. A királyi hatalom viszont igen erosnek bizonyult, így a kamara (kincstár) szemszögébol közelítették meg a közgazdasági kérdéseket. Az alapelv ugyanúgy a pénz (általában mint nemesfém) felhalmozása  mint a merkantilizmusnál, de pénzszerzés elsősorban a kincstár felé irányult. A kincstár jövedelme eleinte a királyi domíniumokból (a király által adományozott földbirtok)  és a regálékból (királyi jövedelem) származik. Az ezeket később adókkal akarják kiváltani.

A kameralisták szerint az uralkodónak minden eszközzel támogatnia kell a kivitelt, hogy ezáltal elősegítse minél nagyobb pénzmennyiségnek az országba áramlását. Tanítják, hogy az aktív kereskedelmi mérleg kialakulásának döntő tényezője a hazai ipar fejlettsége, ezért az uralkodónak elő kell mozdítania a manufakturák, s főleg az exportra dolgozó manufakturák létrejöttét. A még gyenge hazai ipart a külföldi fejlettebb tőkés országok versenyétől védvámmal kell megvédeni, a részükre szükséges nyersanyagot kiviteli tilalommal kell sújtani, a még tökéletlen hazai iparcikkek felvevő piacát gyarmatok szerzésével kell biztosítani, s ugyancsak gyarmatosítással kell biztosítani részükre a szükséges nyersanyagot is.

Jelentősebb képviselői:
Veit Ludwig von Seckendorff
Johann Joachim Becher
Wilhelm von Schröder
Joseph von Sonnenfels