Az okmányos inkasszó (okmányos beszedvény) fizetési mód a beszedési megbízások körébe tartozik. Külkereskedelemben használt fogalom, amikor az eladó megbízza saját bankját, hogy maga vagy valamely levelező bankja segítségével követelését hajtsa be.
Az okmányos inkasszó résztvevői:
- megbízó (eladó) aki a banknak a beszedési megbízást ad,
- megbízott bank, általában az eladó bankja, aki a megbízást kapja,
- címzett: aki az okmányok ellenében fizetést teljesít.
Negyedikként léphet az ügyletbe beszedőként még egy bank. Ilyen esetekben, a megbízott bank nem közvetlenül jár el, hanem levelező partnerének továbbítja az okmányokat, s az a bank lesz aki inkasszálja az ellenértéket.
A bankok az okmányos inkasszóval kapcsolatban a [Nemzetközi Kereskedelmi Kamara]? szabályzata szerint járnak el, a beszedési megbízás tartalmát és a helyi szokásokat is figyelembe véve.
Az eladó biztonsága szerint az okmányos inkasszó lehet:
A fizetés időpontja szempontjából az okmányos inkasszónak két változata alakult ki:
Látra szóló beszedési megbízás (D/P, documents against payment), melynek jellemzője, hogy a vevő az okmányok bemutatásakor fizet. E fizetési mód esetén előfordulhat, hogy a vevő a fizetés előtt az eladó előzetes hozzájárulásával megtekinti az árut, vagy a banktól betekintésre, vizsgálatra megkapja az okmányokat.
Lát után bizonyos időre szóló okmányos beszedés (D/A, documents againts acceptance), mely esetén a bank az okmányokat nem [készpénzfizetés]? ellenében szolgáltatja ki a vevőnek, hanem a vevő fizetési ígérete ellenében. Ez legtöbbször váltó, vagy csekk. A határidős fizetés biztosítékai lehetnek:
- a vevő által kiállított [saját váltó]?, vagy az eladó által a vevőre kiállított [idegen váltó]?,
- a vevő nyilatkozata, melyben kötelezi magát, hogy lejáratkor fizet,
- a beszedő bank által nyújtott bankgarancia, vagy kezesség vállalása arra vonatkozóan, hogy a vevő fizetni fog.