Vinkulált okmányos inkasszó esetén a vevő az áruhoz, vagy az áru feletti rendelkezési és tulajdonjogot biztosító okmányokhoz csak fizetés után juthat hozzá.
Az eladó az árut az inkasszóban eljáró bank címére és/vagy rendelkezésére adja fel, az okmányokat a beszedési megbízással együtt szintén a banknak küldi el. A bank a vevőt az okmányok alapján felszólítja fizetésre. A vevő kiváltja az okmányokat (fizet) s ezt követően jut hozzá az áruhoz.
Az eladót a vinkulált inkasszónál a birtokon kívül kerülés veszélye nem fenyegeti, de így is vannak kockázatai, például a vevő gyakran késik a fizetéssel, vagy nem váltja ki az árut.
A vevő számára az okmányos beszedvény fizetési módnál a kockázat abban van, hogy fizetés előtt nem győződhet meg az áru tényleges minőségéről, súlyáról, mennyiségéről stb.
A vinkulált inkasszónak több változata is van, ezek közül az egyik a speditőr inkasszó.
Ennél a fizetési módnál az eladó az árut egy szállítmányozó címére és rendelkezésére adja fel azzal az utasítással, hogy az áru csak a fizetést igazoló banknyugta bemutatása ellenében szolgáltatható ki. A speditőr inkasszó esetén az eladó nem ad beszedési megbízást, a vevőt a bank nem szólítja fel fizetésre, az a bankkal csak akkor kerül kapcsolatba, mikor fizet. A speditőr inkasszó fizetési módot a következő esetekben alkalmazzák:
- a vevő el akarja kerülni a látszatot, hogy csak felszólításra fizet, félti üzleti hírnevét,
- felek közt nagy bizalom van és az eladó bankköltséget akar megtakarítani,
- az árut a speditőr újra feladja (pl. reexport),
- az érdekeltek nem akarják, hogy az ügyletről a bank is tudomást szerezzen.
Az eladónak e formánál kockázata lehet az, hogy a vevő és a speditőr közötti szoros kapcsolat következtében a szállítmányozó a fizetést igazoló banknyugta hiányában is kiszolgáltatja az árut, vagy alkuba bocsátkozik. Az áru feletti rendelkezési jogot ezért csak jó [bonitás]?ú, megbízható speditőrnek célszerű átadni.
A vinkulált inkasszó másik elterjedt változata az indirekt bankbeszedvény.
Az eladó az árut a külföldi speditőr címére, de a bank rendelkezésére adja fel. Az okmányokat a beszedéssel megbízott bank kapja meg, s közvetlenül vagy közvetve felszólítja a vevőt fizetésre. A vevő a fizetés igazolásaként kiszolgáltatási jegyet kap, amelynek ellenében a speditőr az árut kiadja.
Direkt bankbeszedvény esetén az áru feletti rendelkezési jog mellett magát az árut is a beszedéssel megbízott bank kapja meg, az okmányokkal együtt. A bank felszólítja a vevőt fizetésre, és fizetés után kiszolgáltatja a vevőnek az árut. A gyakorlatban a bankok nem szívesen vállalják az áru átvételét, így e forma csak ritkán kerül alkalmazásra, főleg akkor, ha az áru az azt megtesítő értékpapír formájában van jelen.