Termeléselméletnek a mikroökonómia azon részterülete, amely a vállalatok [termelés]?i döntéseit vizsgálja.
A mikroökonómia a termelés fogalmát leegyszerűsítve kezeli. Lényegében a termelési tényezők (úgynevezett inputok) más javakká (például [termék]?ké, outputtá) való átalakításaként határozza meg. Maga a termelés folyamatát nem veszi figyelembe, kizárólag mennyiségi összefüggésként értelmezi. Nem veszi figyelembe a vállalat belső felépítését, azok termelésben részt nem vevő tevékenységeit sem.
A termeléselmélet azt vizsgálja, milyen mennyiségű input hatására mekkora output érhető el, kizárólag a vállalat által termelési tényezők megvásárlására fordított összeget, és árbevételét véve figyelembe.
A [termelési döntés]? tulajdonképpen az inputok és outputok mennyiségeinek megválasztását jelenti.
A vállalatok [profitmaximalizáló]?k.
A termeléselmélet alapvető feltételezése, hogy a vállalatok kizárólag racionális döntéseket hoznak, céljuk az általuk elérhető információk alapján olyan termelési döntést hozni, amivel a legnagyobb profit érhető el.1. A termelési döntést befolyásoló tényezők:
- Technológia:
- Megmutatja, hogy az inputok adott kombinációja milyen mértékű outputot eredményezhet.
- Tényezőárak:
- Valamely tényező árának emelkedése növeli, csökkenése csökkenti a vállalat összköltségét, azonos output esetén csökkenti illetve növeli a profitot.
- Outputárak:
- Az output árak az árbevételen keresztül hatnak a vállalat termelési döntéseire, ezáltal a profitra. Versenyhelyzetben a vállalat output árait a piac határozza meg, így azt lényegesen befolyásolni képtelen. Ezzel szemben oligopólium esetén részben, [monopólium]? esetén kizárólag a kereslettől függően határozhatja meg azt.
- Rövid és hosszú távú tényezők:
- Rövid távon bizonyos termelési tényezők (például beruházások) mennyiségét a vállalat nem képes megváltoztatni, ezeket rögzített inputnak nevezzük.
- Hosszú távon a vállalat minden input mennyiséget szabadon változtathat.
2. Profitmaximalizálás
Mivel a profit az input és az output árak különbségéből adódik, minden vállalat igyekszik a lehető legalacsonyabb input mellett a lehető legmagasabb outputot elérni. Említettük, hogy versenyző vállalat esetén az outputot lényegében nem képes befolyásolni, ezért az input ár lehető legalacsonyabban tartásával, annak lehető legnagyobb hatásfokú felhasználásával érhető el a profitmaximum.
3. Költségminimalizálás
Leszögezve, hogy a vállalat racionális döntéshozó, a minimális költségű inputkombinációkat fogja alkalmazni. Amennyiben ez adott, úgy az inputok mennyiségének változtatásával érhet el olyan kombinációt, amely az előzőnél kisebb költségű.