Az egyik legvitatottabb klasszikus közgazdaságtani elmélet. Alapjai szerint az előállított javak értékét - így az árát is - kizárólag a beléjük fektetett munka határozza meg, tehát két termék árának aránya megegyezik az előállításukhoz szükséges munkamennyiségek arányával.
Már az elmélet megalkotója, David Ricardo szerint is a munka tényleges kifejtője, a munkásosztály nem kapja meg az általa termelt javak értékének egészét. A tőketulajdonosok csak annyit fizetnek ki a munkásoknak, amennyi a létfenntartáshoz és a szaporodáshoz szükséges, a fennmaradó részt, a profitot kisajátítják. A bér–profit arány megváltoztatásáért állandó harc, osztályharc folyik a munkás- és tőkésosztály között. Ricardo ezen megállapításai később Karl Marx politikai–közgazdasági nézeteinek alapjává váltak. Más közgazdászok ezt alapjaiban vitatják, saját elméleteikben a termék árába a tőke hozzáadását és a föld járadékát is beillesztik, amivel a munkaérték-elmélet nem számol.
A későbbi neoklasszikus közgazdaságtan már nem a munka értékét, hanem a termék fogyasztó szempontjából vizsgált hasznosságát veszi figyelembe.
navigációváltozásokszabályokközösségEcopédia |
Témakörök: pénznemekpénzügyi fogalmakszemélyekintézményekbanki szolgáltatásokjogi szabályokpénzügyi tanácsokpénzügyi számításokszakirodalomkereskedelem
Már 1221 szócikk közül válogathatsz.
Az Ecopédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes gazdasági tudástár. Legyél Te is az Ecopédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!
|
|