Munkaérték-elmélet

Az egyik legvitatottabb klasszikus közgazdaságtani elmélet. Alapjai szerint az előállított javak értékét - így az árát is - kizárólag a beléjük fektetett munka határozza meg, tehát két termék árának aránya megegyezik az előállításukhoz szükséges munkamennyiségek arányával.

Már az elmélet megalkotója, David Ricardo szerint is a munka tényleges kifejtője, a munkásosztály nem kapja meg az általa termelt javak értékének egészét. A tőketulajdonosok csak annyit fizetnek ki a munkásoknak, amennyi a létfenntartáshoz és a szaporodáshoz szükséges, a fennmaradó részt, a profitot kisajátítják. A bér–profit arány megváltoztatásáért állandó harc, osztályharc folyik a munkás- és tőkésosztály között. Ricardo ezen megállapításai később Karl Marx politikai–közgazdasági nézeteinek alapjává váltak. Más közgazdászok ezt alapjaiban vitatják, saját elméleteikben a termék árába a tőke hozzáadását és a föld járadékát is beillesztik, amivel a munkaérték-elmélet nem számol.
 
A későbbi neoklasszikus közgazdaságtan már nem a munka értékét, hanem a termék fogyasztó szempontjából vizsgált hasznosságát veszi figyelembe.