A komparatív (viszonylagos) előny elméletét David Ricardo fogalmazta meg. Az elmélet arra az esetre világít rá, amikor két azonos terméket termelő két ország közül az egyik ország mindkét terméket hatékonyabban tudja előállítani, mint a másik. Ebben az esetben akkor érhetik el a legnagyobb kibocsátást, ha a hatékonyabban termelő ország azt a terméket állítja elő, amelyikben nagyobb az előnye.
Ricardo Anglia és Portugália bor- és posztókereskedelmén keresztül szemlélette elméletét:
(egységnyi ráfordítás)
| posztó | bor | |
| Portugália | 90 | 80 |
| Anglia | 100 | 120 |
A táblázatból jól látszik, hogy Portugáliának abszolút előnye van Angliával szemben. A kérdés az, hogy milyen munkamegosztás alakuljon ki a két ország között?
Ráfordítási arányok alapján számolva a következő eredményt kapjuk:
Portugália előnye a posztótermelésben 90/100=0,9, vagyis egységnyi posztó termelését 10%-kal kisebb ráfordítással végzi, mint Anglia.
A bortermelés esetében 80/120=0,66, tehát Portugáliában az angol ráfordítás 2/3-át kell egységnyi bor termelésére fordítani. Portugália előnye a bortermelésben nagyobb, mint posztógyártásban.
Anglia hátránya a posztógyártásban: 100/90=1,11, a bortermelésben, pedig 120/80=1,5. Vagyis Anglia hátránya a posztógyártásban kisebb, mint a bortermelésben.
Az alternatív költségek összehasonlításával is kiszámolható:
Portugáliában egységnyi bor 80/90=0,88 egység posztóba kerül, hiszen ahhoz, hogy egységnyi bort előállítsanak, 0,88 egység posztótermelésről kell lemondaniuk.
Angliában a bor ára posztóban kifejezve: 120/100=1,2 egység posztó.
Ebből jól látszik, hogy a bor Portugáliában olcsóbb, mint Angliában.
A posztó ára borban kifejezve Portugáliában 90/80=1,125, Angliában pedig 100/120=0,833. A posztó tehát Angliában olcsóbb.
Mindkét megközelítésből azt a következtetést kell levonnunk, hogy Angliának érdemes a posztógyártásra specializálódnia, Portugáliának, pedig a bortermelésre.
Kialakulhat olyan cserearány, ami mindkét fél számára kedvezővé teszi a cserét.