A fogalom a nemzetközi kereskedelem elméletében vált híressé. Az elméletet Adam Smith dolgozta ki a 18. század végén. Smith gondolatmenete szerint a küldereskedelem hatására a piacok kibővülnek, így az országok jobban ki tudják használni a rendelkezésükre álló termelési tényezőket. Ez pedig a termelt termékek nagyobb volumenéhez vezet, aminek következtében javul a nemzetek jóléte. A nemzetközi munkamegosztás alapjául szolgál az gondolat, hogy az országoknak azon termékek termelésére kell szakosodniuk, amelyeket a legolcsóbban állítanak elő a kereskedelmi partnereikhez képest, és azokat kell importálnia, amelyeket drágábban tudnak megtermelni, mint valamelyik partnerük.
Tehát egy országnak abszolút előnye van egy termék termelésében, ha kevesebb ráfordítással, olcsóbban tudja megtermelni azt, mint a kereskedelmi partnerei.
Az elmélet hiányossága, hogy nem tér ki arra az eshetőségre, ha egy ország mindent olcsóbban tud megtermelni, mint egy másik. Erre a problémára David Ricardo adott választ a komparatív előny modelljében.