Az [idegen tőke]? költsége (kamat) a vállalat számára [adómentes]?, így az adózás előtti eredményt csökkenti, társasági adót ez után a vállalkozás nem fizet. A fizetett kamat nem képez [adóalap]?ot, az [adósság]? adómegtakarítást (adópajzs) eredményez. Ez növeli a [részvénytulajdonos]?ok hasznát.
A tényleges adómegtakarítást annak jelenértéke fejezi ki:
PV (adómegtakarítás – tax shield) = (TA adókulcs x Kamat) / [Diszkontráta]?
PV tax shield = [Tc x (rD x D)]? / rD = Tc x D
Ahol: Tc— adókulcs,
ro= hitel kamatláb, D = hitel összege
Az adómegtakarítás kockázata = a hitelfelvétel kockázatával, amelyet a hitel kamatláb (r) fejez ki, aminek alapján az adópajzs jelenértéke az adókulcs és a hitelösszeg szorzata.
Az adópajzs és a vállalat értéke
Az adóelőny folyamatosan jelenik meg ahogyan nő a hitel értéke, úgy nő az adóelőny, nő a jelenértéke, nő a [vállalati érték]?, de túlzott eladósodás esetén nem biztos, hogy a vállalkozás hitelhez jut.
[Tőkeáttételes vállalat]? értéke = a tisztán saját tőkéből finanszírozás melletti érték + adókulcs x hitel összege.
Az adópajzs jelenértékét közömbösítő tényezők: SZJA, [idegen tőke piaci kockázata]?, pénzügyi nehézségek költségei.
Addig növeli a vállalat értékét az adóelőny, amíg az adósság relatív adóelőnyét kifejező mutató értéke nem csökken az 1es érték alá.
Minél magasabbak a vállalati adók, annál nagyobb a relatív adóelőny.