A jótállás fogalmát a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 248. § szabályozza. A jótállás és a garancia fogalma ugyanazt jelenti, azonban a törvényi, jogi közegben a jótállás használatos, míg a köznapi nyelv inkább a garanciát használja.
A jótállás esetén a szerződés szerinti hibátlan teljesítéséért a szolgáltató jótállásra köteles valamilyen jogszabály, vagy a szerződés alapján. A jótállás alól akkor mentesülhet a szolgáltató, ha bebizonyítja, hogy a hiba oka valamilyen szakszerűtlen használatból származik. Jelenleg három területen kötelező jótállást vállalnia a szolgáltatónak: bizonyos tartós fogyasztási cikkek területén, bizonyos karbantartó, vagy javító szolgáltatások, illetve új lakóépületek esetében. Amennyiben nem jár jótállás egy termékhez, szolgáltatáshoz, főszabály szerint bizonyos időtartamú szavatosság jár hozzá.
A jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a következő elemeket: a jótállás kötelezettjének nevét és címét, a jótállás tartalmát, területi és időbeli hatályát, a jogok érvényesítésének módját.