A fedezeti alapoknak nem létezik egy egységes, általánosan elfogadott pontos definíciója. Az ilyen típusú alapok tevékenysége egyfajta rugalmasan működő üzleti modellként is felfogható, ahol az alap kezelői a lehető legmagasabb hozam elérése érdekében szabadon választhatják meg a befektetési stratégiát. Ennek köszönhetően gyakran alkalmazott módszerek közé tartozik a [fedezetlen eladás]?, a tőkeáttétel, valamint a származékos ügyletek. Az első fedezeti alapok még az 1950-es években jelentek meg, céljuk az pénzügyi eszközök piaci [áringadozás]?ának elkerülése volt.
A befektetési stratégia alapján négy típus különíthető el:
- iránymutató fedezeti alap: céljuk a piaci mozgások megőrzése,
- piacsemleges fedezeti alap: az arbitrázs-lehetőségek kihasználásával igyekeznek elkerülni a piaci változások által előidézett kockázatokat,
- eseményre fókuszáló fedezeti alap: ezen típusú alapok valamilyen különleges eseménytől remélnek hasznot. Ilyen esemény lehet például a vállalatfelvásárlás, vagy összeolvadás, stb.
- fedezeti alapok alapja: több fedezeti alapba fektet be az alap, az így létrejött [diverzifikáció]? révén ér el hozamot.