Az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról és e törvény 2009. X. 1.-én hatályba lépő módosításai alapján:
"5.2 Elektronikus pénz: készpénz átvétele illetőleg számlapénz átutalása ellenében kibocsátott elektronikus pénzeszközön tárolt pénzérték, amelyet elektronikus fizetés céljából a kibocsátón kívül más is elfogad.
5.3 Elektronikus pénzeszköz: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz - így különösen értéktároló kártya, számítógép memória - amely az elektronikus pénz tárolására szolgál és amellyel az ügyfél közvetlenül végezhet fizetési műveleteket."
Az elektronikus pénz (e-pénz) sajátos elektronikus fizetési eszköz. Az e-pénzt a bankjegyekhez és érmékhez hasonlóan javak és szolgáltatások vásárlására használhatjuk a boltokban, a bevásárlóközpontokban és egyéb helyeken.
Az e-pénz képes a fizikailag létező pénz minden funkcióját betölteni: használható vásárlásra, beváltható fizikai pénzre és akár el is cserélhető. A kártya megfelelő helyre történő illesztésével éppúgy felhasználható a fizikai világban, mint a fizikai kapcsolat nélküli technológiák virtuális világában az internet segítségével egy számítógépről vagy akár egy mobiltelefonról.
Az e-pénz számos különböző elektronikus hordozóeszközön - elektronikus pénztárca - (mágnesszalag, chip stb.) jelenhet meg, akár készpénz kiadó automatáról (ATM) akár az internetről letölthető.
Az e-pénz úgy kerül forgalomba, hogy a vásárló készpénzért (érméért vagy bankjegyért) előre megvásárolja és az elektronikus pénztárcájában azt rögzíti.
Az interneten keresztül történő vásárlásnál a vevő leadja az eladónál a megrendelést, az eladó pedig kezdeményezi az e-pénztárcájába a vásárlás ellenérték beszedését. A fizetés akkor történik meg, amikor a vásárló elfogadja a beszedést.
Az elektronikus pénz kibocsátásakor átvett készpénz vagy az átutalt számlapénz nem lehet kevesebb, mint a kibocsátott elektronikus pénz értéke. A kibocsátó az elektronikus pénzre kamatot nem fizethet, továbbá egyéb előnyt sem biztosíthat.
A kibocsátó üzletszabályzatának tartalmaznia kell az elektronikus pénz visszaváltásának feltételeit, és amennyiben a visszaváltásra érvényességi időszakot állapít meg, annak időtartamát. Az érvényességi időszak öt naptári évnél nem lehet rövidebb, ami elektronikus pénzzel újratölthető elektronikus pénzeszköz esetén az érvényességi időszak a legutolsó feltöltés időpontjától számítandó.
Az érvényességi időszak alatt a kibocsátó köteles az általa kibocsátott, kinnlevő elektronikus pénzt névértéken visszaváltani. A visszaváltás készpénzben történő kifizetéssel vagy bankszámlára történő átutalással teljesíthető. A visszaváltásért a kibocsátó a művelet végrehajtása során ténylegesen felmerülő költségeken felül további díjat nem számolhat fel. Ötszáz forintot meg nem haladó összeg esetén a kibocsátó nem köteles a kinnlevő elektronikus pénzt visszaváltani.
Az elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetek működésének speciális szabályait a 2004. évi XXXV. törvény szabályozza.
Az elektronikus pénz fajtái
- Azonosítható e-pénz
Az azonosítható e-pénz olyan információkat tartalmaz, amelyeknek segítségével azonosítható az a személy, aki a pénzt a bankból eredetileg felvette. A bankkártyához hasonlóan az azonosítható e-pénz lehetővé teszi a bankok és egyéb intézmények számára a pénz gazdaságon belüli áramlásának megfigyelését.
- Anonim e-pénz
Az anonim e-pénz minden tekintetben hasonló a fizikai pénzhez, vagyis ha egyszer valaki felvette egy bankszámláról, nem lehet követni a mozgását, mert a tranzakciónak nem marad nyoma.
- Offline/Online e-pénz
Minden fajta e-pénznek két formája van: az online használatú, ami azt jelenti, hogy a tranzakció végrehajtása során kapcsolatban kell lennie a bankkal. Az offline használatú eszközöknél nem kell a bankjával folyamatos kapcsolatban állnia, mert a tranzakció nélküle is lebonyolítható. Az offline anonim e-pénz (vagyis az igazi digitális készpénz) az e-pénzek legösszetettebb formája.
( A tartalom egy része a www.dolceta.eu forrásmegjelöléssel terjeszthető anyagaiból származik.