Navratil Ákos 1875. május 20-án született Budapesten és 1952. február 29-én hunyt el ugyanitt. Közgazdász, jogtudós, egyetemi oktató, a [Magyar Tudományos Akadémia]? rendes tagja.
Édesapja Navratil Imre (1833-1919) orvos, fül-orr-gégész, sebész. Amikor édesapja 1893-ban megkapta a nemesi címet, akkor fia felvette a szalóki nemesi előnevet.
Iskolái:
A középiskolát a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. 1899-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen, majd Berlinben folytatta egyetemi tanulmányait. 1902-ben magántanári képesítést szerzett közgazdaságtanból ugyancsak a tudományegyetemen.
Életpályája:
1904-ben a közgazdaságtan, pénzügytan és magyar pénzügyi jog rendes tanára volt a Kassai Jogakadémián.
1905-1909-ig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem nemzetgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendkívüli, 1909-1918-ig pedig nyilvános rendes tanára.
1918-1948 között közgazdaságtan és pénzügytan nyilvános rendes tanára a Budapesti Tudományegyetemnek. Közben a közgazdasági intézet és szeminárium igazgatója.
Magyar pénzügyi előadásokat is tartott.
1928-1929-ben és 1939-1940-ben a jogi és államtudományi kar dékánja.
1941-1942-ben egyetemi rektor.
1948-ban kényszernyugdíjazták.
Munkássága:
Heller Farkas mellett az egyik legkiemelkedőbb alakja volt a közgazdaságtannak.
Kritizálta az angol klasszikus közgazdaságtan értéksemleges természettörvényeit, német történeti iskola eltávolodását az elméletalkotástól, valamint a neoklasszikusok túlzóan leegyszerűsítő, matematikai szemléletét egyaránt. Ugyanakkor jelentős elméleti munkát folytatott a gazdaság interdiszciplináris vizsgálata terén és eredményeket ért el úgy, hogy ötvözte többek között a történeti szemléletet és a határhaszon-elmélet egyes tételeit.
A társadalmi közgazdaságtannak a jog, a filozófia, az etika, a szociálpolitika és a technika felől is megközelíthető jelenségeinek és azok összefüggésrendszerének vizsgálatára helyezte a hangsúlyt.
Foglalkozott a munkaerő-piaci szegmentáció kérdésével és egyes esetekben indokoltnak tartotta az állam munkaerő-piaci beavatkozását. A fizikai tőkeformákra helyezte a hangsúlyt az emberi erőforrás helyett. Ebben gyakran nem értett egyet Heller Farkassal és Balázs Károly Antallal. A neoklasszikusok tökéletespiac-elméletét elvetve a kiegyensúlyozatlan verseny, s az ebből fakadó monopóliumképződés, áralakulás és konjunktúraingadozás általa szükségszerűnek ítélt belső mechanizmusát vázolta fel.
Tanszékvezetői pályája során olyan tanítványai voltak, akik később világszerte neves közgazdászokká váltak, mint például [Balogh Tamás]?, vagy [Káldor Miklós]?.
Rendszeresen publikált könyvei mellett folyóiratokba és napilapokba. Pl.: Közgazdasági Szemle, Magyar Ipar.
Lefordította és kiadta 1908-ban Arnold Toynbee, Anglia gazdasági forradalma a XVIII. században című művét.
Elismerései és tagságai:
- 1927-ben az MTA levelező tagja lett
- 1939-ben az MTA rendes tagja lett
- 1945-1946-ig az MTA igazgatósági tagja
- 1949-ben tanácskozó taggá minősítették és rendes tagságát csak halála után 1989-ben kapta vissza
- Osztrák-Magyar Kereskedelmi Kamara tiszteletbeli tagja
- Magyar Gazdaságkutató Intézet elnöki tanácsának tagja
- 1942-ben elnyerte az MTA Weiss Fülöp-jutalmát
Főbb művei:
- Smith Ádám rendszere és ennek bölcseleti alapja. Budapest. 1898.
- Az értékről. Budapest. 1898.
- A gazdasági élet elemi jelenségei. Budapest. 1901.
- Tanulmányok a balesetbiztosítás köréből. Budapest. 1903.
- Ráth Zoltán és a magyar gazdaságtani tudomány. Kassa. 1904.
- Gazdaságtani és pénzügytani jegyzetek. Budapest. 1906.
- A gazdasági élet és a jogi rend. Budapest. 1905.
Németül: Wirtscaft und Recht. Budapest. 1906.
- A társadalmi gazdaságtan és a közháztartástan vázlata. Budapest. 1908.
- A járadék fogalma. Kolozsvár. 1914.
- A háború gazdasági okai és következményei. Kolozsvár. 1916.
- Valutáink helyreállítása. Budapest. 1918.
- Gazdaság és technika. Budapest. 1919.
- Régi igazságok és új elméletek a közgazdaságtanban. Budapest. 1928.
- Rentenprinzip und Grundrente: Zum Streit über die Singularität der Grundrente. 1933.
- Közgazdaságtan I–II. Budapest. 1933–1939.
- A föld jövedelmezősége. Budapest. 1935.
- Aranypénz és munkapénz. Budapest. 1941.
- A neo-szocializmus konjunktúrapolitikája. Budapest. 1942.
- Irányító szempontok a közgadaságtanban. Budapest. 1942.
- A nemzeti vagyon sorsa a háborúban. Budapest. 1945.
- Navratil Ákos művei. Szerk. Fertő Imre. Budapest. 1989.