A mennyiségi pénzelmélet alapjait már a 16. század második felében megalkották. Történelmi előzményként szolgál Amerika felfedezése, amelynek köszönhetően megszűnt Európa aranyhiánya, sőt idővel túlkínálat alakult ki belőle, ami az inflálódásához vezetett. Jean Bodin az elsők között foglalkozott a pénzelmélettel, és 1568-ban írta fel az egyszerű összefüggést: M * V = T * p
ahol M a [pénzmennyiség]?,
V a pénz forgási sebessége,
T az [adásvétel]?ek mennyisége,
p pedig az [ár]?uk.
Az egyenlettel azóta számos közgazdász foglalkozott és fejlesztette tovább, köztük [Irving Fisher]? is. Az alapképletből jól látszik a felfogás alapja, mi szerint a pénz vásárlóerejét a rendelkezésre álló áru és pénz mennyisége határozza meg elsősorban.