Gazdaságilag fejlettnek nevezhető egy ország, ha az adott történelmi szakaszban elér egy természeti, társadalmi és gazdasági színvonalat.
A gazdasági fejlődéssel már régóta számos közgazdász foglalkozik. Adam Smith a vállalkozásokban és a verseny szabadságában látta a fejlődés motorját. Később inkább az innovációt tartották fontosnak ([Joseph Schumpeter]?), majd a neoklasszikus irányzat a természeti erőforrásokra és a technikai fejlődésre helyezte a hangsúlyt. Napjainkban a [K+F]?, innováció és a tudományos műszaki előrejutás vált a meghatározó motorrá.
A gazdasági fejlődés mérőeszközei közé tartozik többek között a GDP és annak változása, a [fogyasztói árindex]?, vagy a folyó fizetési mérleg változása. A fejlődést nagyban elősegíti a lakosság szükségleteinek kielégítésével, amellyel egy állandó keresletet támaszt. Továbbá nem elhanyagolható még a termékek és szolgáltatások [export]?ja, vagy [import]?ja.
A fejlődés végbemehet mennyiségi és minőségi módon. A két fejlődési irány rendszerint kölcsönhatással van egymásra: például egy új technológia bevezetése minőségi javulást hoz, és emellett még növeli a kibocsátott mennyiséget is. Előfordulhat kevésbé kiegyensúlyozott fejlődés is, amely esetben valamelyik tényező erős túlsúlyba kerül. Erre jó példa a Szovjetunió, amely a gazdaságban rendszerint a kibocsátott mennyiségre koncentrált, háttérbe szorítva a minőségi fejlődés lehetőségeit.