Fekete János bankár, közgazdász, 1918. szeptember 6-án született Budapesten. Itt nevelkedett, azonban édesanyja korán meghalt, a család ekkor Szarvasra költözött.
Anyai ágon kereskedő szülők gyermeke.
A [numerus clausus]? miatt nem tanulhatott tovább, így dolgozni kezdett a Szarvasi Takarékpénztárban. A háború során munkaszolgálatosként hadifogságba esett, ahonnan 1945-ben szabadult. 1948-tól újra Budapestre költözött, már párttitkárként és a Magyar Nemzeti Bankban kezdett dolgozni, két éven keresztül, majd a [Pénzügyminisztérium]?ba került, ahol a deviza főosztálynak, később a [Külügyminisztérium]? pénzügyi főosztályának osztályvezetője lett.
Rendkívül gyorsan tanult nyelveket és vörös diplomát szerzett a közgázon. Tanított a Vörös Akadémián.
1950-ben Magyarország képviseletében részt vett a párizsi jóvátételi tárgyalásokon. Javaslatára 1956 után sem tagadta meg az ország a korábbi hitelek törlesztését, ennek hatására a hatvanas évektől újabb hitelekhez juthatott Magyarország.
1953-1988-ig újra a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottja különböző pozíciókban.
- 1953-1968: devizagazdálkodási főosztály vezetője
- 1968-1980: elnökhelyettes
- 1982-1988: [Nemzeti Valutaalap]? (IMF) magyarországi kormányzója
- 1988-ban nyugdíjba ment, de elvállalta az izraeli-magyar [Leumi Hitel Bank]? magyarországi igazgatóságának alelnöki, majd elnöki posztját.
- Ezt követően a [Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank]? elnöki tanácsadója, valamint alapító tagja és igazgatósági tag a [Bank of China Zrt.]?-ben.
- 1989-1990-ben a [Világgazdasági Tanácsadó Testület]? tagja.
2009-ben hunyt el.