A magyar számviteli törvényben az alább számviteli alapelveket fektették le (2000. évi. C. törvény, 15-16. §):
- Vállalkozás folytatásának elve - abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a gazdálkodó egység folytatni tudja tevékenységét a jövőben.
- Teljesség elve - könyvelni kell minden olyan gazdasági eseményt, amei az aktuális üzleti évet érinti.
- Valódiság elve - a számvitel során képzett és a beszámolóban szereplő tételeknek meg kell felelniük a valóságnak.
- Világosság elve - a könyvvezetés és a beszámoló áttekinthető kell legyen.
- Következetesség elve - az állandóság és az összehasonlíthatóság biztosítása.
- Folytonosság elve - az üzleti év nyitó adatainak meg kell egyezni az előző év záró adataival.
- Összemérés elve - a bevételeket, költségeket ahhoz az időszakhoz kell kapcsolni, amikor keletkeztek.
- Óvatosság elve - nem lehet eredményt kimutatni, ha a bevétel pénzügyi teljesülése bizonytalan, a bizonytalan ráfordításokat pedig kötelező, vagy opcionális elkönyvelni (feltételektől függően).
- Bruttó elszámolás elve - bevételek – ráfordítások, követelések és kötelezettségek egymással szemben nem számolhatók el.
- Időbeli elhatárolás elve - a több üzleti éven átívelő gazdasági eseményeket megfelelő részekre szétbontva kell elkönyvelni.
- Tartalom elsődlegessége a formával szemben - a könyvelésnél nem a gazdasági esemény neve a döntő, hanem a lényege, tartalma.
- Lényegesség elve - azok az információk tekinthetők lényegesnek, amelyek befolyásolják a döntésben a felhasználóját.
- Költség – haszon összevetésének elve - az információ hasznosságának és előállítási költségének aránya.
- Egyedi értékelés elve - (bizonyos eseteket leszámítva) az eszközök és a kötelezettségek értékeit egyesével kell megállapítani.
Részletesen lásd: 2000. évi. C. törvény, 15-16. §