A OPEC az angol Organization of the Petroleum Exporting Countries név rövidítése, magyarul: Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete. 1960-ban alapult meg a szervezet, központja Bécsben van. Évente kétszer ülésezik a döntéshozó szerve, a Konferecia, melynek tagjai a tagországok kormányainak képviselői.
Tagjai, belépésük dátuma és jelenlegi kvótáik (ezer hordó/nap):
| Algéria | 1969 | 894 |
| Angola | 2007 | 1,900 |
| Ecuador | 1973-92, 2007 | 520 |
| Irán | 1960 | 4,110 |
| Irak | 1960 | |
| Katar | 1961 | 726 |
| Kuvait | 1960 | 2,247 |
| Líbia | 1962 | 1,500 |
| Nigéria | 1971 | 2,306 |
| Szaud-Arábia | 1960 | 10,099 |
| Egyesült Arab Emirátusok | 1967 | 2,444 |
| Venezuela | 1960 | 3,223 |
| Indonézia | 1962-2008 | - |
| Gabon | 1975-94 | - |
A kvótától a valós termelés eltér.
Jól látható, hogy a tagok között arab, közel-keleti és fejlődő országok vannak. A szervezet megalakulásának legfontosabb célja a nyugati alacsony árak elleni védekezés volt. Eleinte lobbi-csoportként működött, majd fokozatosan kezdte megmutatni erejét. Potenciális erejét jól mutatja, hogy a tagországok alatt található a Föld kőolajkészletének körülbelül kétharmada, a mai világtermelésnek pedig közel 40%-át adják.
Az 1973-as olajválság
Az olajválsághoz vezető történet két szála futott össze 1973-ban. Egyik oldalon a nyugati országok alacson áron vásárolták fel az olajat, míg az [export]?termékeiket igyekeztek minél drágábban eladni. Ez az egyenlőtlenség hátrányosan érintette az olajtermelő országokat. További probléma volt a folyamatosan növekedő olajfelhasználás, ami még tarthatatlanabbá tette az alacsony [árszínvonal]?at. A másik oldalon az arab-izraeli konfliktus játszot szerepet a válság kirobbanásában. 1967-ben a hatnapos háború után az arab államok külön megalapítottak az Olajexportáló Arab Országok Szövetségét (AOPEC), melyhez csatlakozott Egyiptom és Szíria is (habár nem volt jelentős az olajexportjuk). A szervezet célja a hatékonyabb nyomásgyakorlás volt. Az 1973-as jom kippuri háború után még jobban felerősödott a szervezet tevékenysége, melynek eredménye az Egyesült Államok, Nyugat-Európa és Japán ellen bevezetett embargó lett. A nyugati országok számára ekkor vált világossá a kőolaj stratégiai szerepe. Az árak emelkedését jól szemlélteti, hogy míg 1972-ben 23 milliárd dollár körül alakult a tagállamok bevétele, addig 1974-ben 140 milliárd dollárra ugrott.
A '80-as '90-es években az OPEC szerepe egyre csökkent, azonban még így is meghatározó pozícióval bír. Becslések szerint például 2003-ról 2004-re is 42%-os emelkedést realizáltak az országok.