Már 1221 szócikk közül válogathatsz.

Az Ecopédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes gazdasági tudástár. Legyél Te is az Ecopédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon! Addig is, jó olvasgatást kívánunk!


Szócikk neve: Marshall-terv
Verzió: 1  
Változtatta: rob3rt
Változtatás dátuma: 2011-03-16 10:58:33
A törölt sorok áthúzottan, piros színben láthatóak, a hozzáadott új sorok zöld színűek.

A Marshall-terv egy nemzetközi gazdasági segélyprogram volt a második világháború után, melyet meghirdetőjéről, George C. Marshallról, az Egyesült Államok külügyminiszteréről neveztek el.
Marshall 1947. június 5-én hirdette meg a programot minden olyan háború sújtotta európai ország számára, amely az újjáépítésben hajlandó volt az Amerikai Egyesült Államokkal (USA) együttműködni.

A segélyprogramot politikai és gazdasági érdekek kényszerítették ki. A II. világháborút követően a romokban heverő európai gazdaság sajátos irányt vett. Jelentős mértékű (amerikai) importra volt szükség, de a háborúban elgyengült gazdaságok valutahiányban szenvedtek. Ezen állapot megszüntetése céljából dolgozták ki a tervet, minden közgazdasági tapasztalatnak ellentmondva. A Marshall-terv kidolgozói szakítottak mind a klasszikus, mind a jóléti közgazdaságtan elveivel, s kezdettõl fogva tisztában voltak a feladat sürgõsségével és a program ideiglenes jellegével. A Marshall-terv legfontosabb feladata az volt, hogy áthidalja a háború utáni szükséghelyzetet, majd miután ezt megoldotta, visszavezesse az európai gazdaságokat a multilateralitás és a konvertibilitás ösvényére.

A programot az USA minden európai államnak felajánlotta, de azt a szovjet befolyás alá került országok, szovjet utasításra nem fogadhatták el. Nekik azért volt ellenszenves a terv, mert attól tartottak, hogy a segélyprogram révén egy európai államok fölött álló hatalmi szervezet jönne létre, amely az amerikai érdekek európai érvényesítésének eszközeként működne.
A szovjetizálódó közép-kelet-európai blokk politikailag és gazdaságilag is igyekezett elszakadni a demokratikus berendezkedésű nyugat-európai államoktól. Moszkva elutasította a tőkés világrendhez való kapcsolódás gondolatát, s ennek szellemében elzárkózott a Bretton-Woods-i egyezmények aláírásától, a világkereskedelmi egyezményhez való csatlakozástól is, és ellenezte az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának egyes funkciókkal való felruházását. A Marshall-tervre vonatkozó elutasítás egy hosszú távú stratégia része volt.

Ezt a visszautasítást követően a segélyprogramban résztvevő nyugat-, észak- és dél-európai országok az Egyesült Államokkal együtt 1948-ban létrehozták az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét, az OEEC-t, melynek feladata az európai kereskedelem, a gazdasági stabilitás és növekedés ösztönzése, valamint a Marshall-terv keretében érkező amerikai segélyek koordinálása, szétosztása. Az OEEC-t nem lehetett integrációs szervezetnek tekinteni, de megalapítása jelezte, hogy Európa a politikai, gazdasági megosztottságából fakadóan eltérő irányba halad.

A gyakorlati megvalósítás rendszere a következő volt:
A fogadó országok az Európai Helyreállítási Program alapján állították össze éves dollárszükségletüket. Az elsõ körben az európai kormányok dollárban megkapták a Marshall-tervbõl nekik jutó összeget, melyet különleges számlákon helyeztek el. Ezeket a összegeket csak az OEEC-be delegált amerikai képviselõ jóváhagyásával hívhatták le. Miután a fogadó kormányok ezeket az összeget továbbkölcsönözték a helyi vállalkozóknak, azok a saját számlájukra árukat importáltak az Egyesült Államokból. Ezután a dollárkölcsön eredeti összegét kamatokkal együtt nemzeti valutában vissza kellett fizetniük a saját kormányuknak. A helyi kormány így ugyanazt az összeget újból kölcsönadta.

A Marshall-terv az Egyesült Államok 1948–-1951 közötti GNP-jének kb. 1,75 százalékát vette igénybe, összege 12 milliárd dollár volt. Ebből az összegből 9,2 milliárd dollár vissza nem térítendő segély, kb. 1,2 milliárd dollár alacsony kamatozású, kedvező feltételekkel nyújtott – 35 év alatt, 2,5 százalékos kamattal 1952-tõl kezdve törlesztendő – kölcsön, a fennmaradó 1,6 milliárd dollár pedig az Európán kívüli kereskedelem fellendítését célzó pénzügyi segítség volt.

A Marshall-terv hivatalosan 1952. július elsejével zárult. A segélyekben legnagyobb mértékben Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország, továbbá Németország nyugati térségei részesültek. Nyugati források szerint 1952-ig az összes amerikai hozzájárulás Európa gazdasági talpra állításához meghaladta a 15 milliárd dollárt. A Nyugat-Európa védelméhez biztosított amerikai támogatás az 1950/51-es költségvetési évben túlnőtt a 4 milliárd dolláron, 1951/52-ben megközelítette az 5 milliárdot.









Patikapédia Jógapédia Netpédia Biciklopédia Vinopédia Pókerpédia Webfazék
egyészségügyi enciklopédia jóga gyakorlatok, tudástár internetes tudástár kerékpáros tudástár borkulturális tudástár póker szabályok, stratégiák online receptek