A maastrichti szerződés, vagy más néven: Szerződés az Európai Unióról 1992. február 7-én jött létre a Delors bizottság idején. Hatályba 1993. november 1-én lépett, azóta többször kiegészítették és módosították.. Az Európai Közösség tagjai a hollandiai Maastrichtben írták alá a pénzügyi és politikai unióról szóló tárgyalások eredményeképpen. Megjelenik benne az Unió három pilléres szerkezete és tartalmazza az euró bevezetésének lépéseit is.
Néhány tagállamban nagy nehézségek elé nézett a szerződés ratifikálása. Például egy franciaországi népszavazáson az emberek csupán 51,05%-a támogatta, de Dániában az eredeti szerződést el is utasították. Az Egyesült Királyságban a parlament végezte a ratifikációt, de a szerződés ellenzői majdnem legyőzték [John Major]? kormányát.
A három pilléres szerkezet:
Az Európai Unió három tartópillére az Európai Közösségek (European Communities), a közös kül- és biztonságpolitika (Common Foreign and Security Policy, CFSP) és a bel- és igazságügyi együttműködés (Justice and Home Affairs, JHA).
Az első pillért az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Euratom, a második pillért az Európai Politikai Együttműködés (European Political Cooperation, EPC), alkotja. A harmadik pillér összehangolja a jogszabályokat, az igazságszolgáltatást, a menedékjogot és a bevándorlást.
A három pilléres szerkezet elválasztja egymástól a gazdasági területeken meglévő hagyományos közösségi felelősséget és az új külügyi, katonai és bűnügyi hatásköröket.
Néhány főbb dátum az Európai Gazdasági és Monetáris Unióval kapcsolatban:
- 1998. december 31-éig létre kell hozni az Európai Központi Bankot, a Központi Bankok Európai Rendszerét, el kell dönteni, hogy mely tagállamok vezetik be az eurót, és rögzíteni kell az árfolyamokat
- 1999. január 1-jén számlapénzként megjelenik az euró, közös monetáris politika gyakorlása
- 2002. január 1-jén euró fizikailag is megjelenik a pénzforgalomban
- 2002. február 28-áig a nemzeti valuták kivonása a forgalomból
A szerződés megszabta az euró bevezetésének feltételeit is. Ezek az úgynevezett maastrichti konvergenciakritériumok:
- A tagország inflációja legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország inflációjának átlagát
- Az államháztartás hiánya nem lehet nagyobb a GDP 3%-ánál
- Az államadósság nem lehet nagyobb a GDP 60%-ánál
- A valuta árfolyamának 2 éves periódusban stabilnak kell lennie egy meghatározott sávon belül (ERM)
- A hosszú távú kamatszint 2 százalékpontnál jobban nem haladhatja meg a három legkisebb inflációval rendelkező ország kamatszintjeinek átlagát
Az eurót bevezető országok alkotják az eurózónát.