Az időtartam-mutató abból a problémából indul ki, hogy meddig lenne még képes működni a vállalat, ha megszűnnének a bevételei. A hányados számlálójába a pénzeszközök, az értékpapírok és a vevőkkel szembeni követelések kerülnek, míg a nevezőjébe a napi működés átlagos kiadásai.