Gordon-modell (állandó növekedési ütemű modell):
Az [osztalékhozam]?ra alapozott [tőkeértékelés]?i felfogás szerint a vállalat annyira értékes, amennyiben osztalék nyerhető a működés nettó eredményéből, amennyi a tulajdonos által nyert [hozamok]? összesített jelenértéke.
Gordon formula:
P0 = DIV1/r-g = DIV0(1+g)/r-g
ahol:
DIVi = az egy részvényre jutó várható osztalék,
r = az [elvárt hozam]?,
g = az [osztalék növekedési üteme]?.
P0 = DIV1/r-ig r = DIV1/P0 +g
Az egyenletet rendezve, megkapjuk, hogy a [piaci tőkésítési ráta]? (r) az [osztalékhozam]? és az osztalék növekedési ütemének összegével azonos.
A növekedési ütemet meghatározó tényezők a következők:
1. Az egy részvényre jutó nyereség visszaforgatott aránya:
Osztalékhozam(dp) = [DIV]?/[EPS]?
EPS= egy részvényre jutó nyereség, újrabefektetési ráta (rr)=1-dp
2) A saját tőke arányos nyereség (ROE)- befektetés megtérülési mutató:
ROE = Adózott eredmény / Saját tőke
ROE= EPS / Egy részvényre jutó saját tőke
g = ROE x (1-dp) vagy ROE * (1-b)
Állandó osztalékfizetési arány esetén az osztalék növekedési üteme (g) = a nyereség növekedési üteme.
[P0]? = DIV1/r-g
a vállalat feltételezett értéke annál nagyobb:
- minél magasabb az egy részvényre jutó osztalék (DIV)
- minél alacsonyabb az elvárt hozam, azaz a tőkésítési ráta (r)
- minél nagyobb az osztalék várható növekedési üteme (g)
A Gordon - modell kritikus pontjai:
1) Az időben állandó ütemű [osztaléknövekedés]? feltételezése, amelyet a [tőkésítési ráta]? növelésével, az idő fázisokra való tagolásával küszöbölhetünk ki.
2) Alkalmazhatósági korlát az osztalékot nem vagy csak minimális mértékben fizető vállalkozásoknál, de a nyereséget ketté bonthatjuk jövedelmezőség fenntartását szolgáló részre a növekedést szolgáló ún. szabad nyereségre.
3) egyoldalú szemlélet: az osztalékdöntés az egyetlen értékalakító tényező.